Harmadik rész - Egy félelmetes éjszaka

Itt vagyok megint, megjött a harmadik rész. Remélem tetszik, sajnos nem lesz hosszú, a következő kedden érkezik, utána lesz talán még egy és ennyi. De még nem tudom pontosan, sajnos ennyire futotta. Hogy tetszik nektek eddig? Írjátok meg!

Niall és Louis megérkeztek Norvégiába, onnan meg egy szállodába vitették magukat taxival. Niall kifizette a szobát, amiért megkapta a kulcsot és már mentek is fel. Kinyitotta az ajtót, beléptek rajta. Két ágy helyezkedett el a szobában, az egyik az ablakkal szemben, a másik meg a fürdőszoba ajtó mellett. Tehát, aki az ablakhoz közeli ágyra fekszik, az nagyon jól belátja a csillagos éjszakát, időnként itt a sarki fény is felbukkanhat, különösen a téli időszakban. 

-Hogy tetszik ez a szoba? -Kérdezte Niall.

-Köszönöm, ez szép hely. Aludhatok én az ablak alatt? -Felelte Louis.

-Igen, de a holnapi éjszakát nem itt fogod tölteni. 

-Megint utazunk?

-Nem. Te máshol fogsz aludni, holnap elmagyarázom, most nyugodj le! Csak így érheted el, amit szeretnél!
Louis leült az ágyra, kissé már ideges és izgatott volt, de nem szólhatott erről egy szót sem, ki kellett várnia a sorát. Vajon még mi vár rá? Mit kell még csinálnia, hogy ennek az egésznek vége legyen? Elérkezett az este, a lefekvés ideje. Louis háton feküdt és bámulta az ablakon keresztül a csillagokat az égen, mivel ma éjszaka teljesen derült volt az ég, egy darab felhő nem volt rajta. Néhány percbe tellett csak, mire elaludt.
Niall erre a pillanatra várt, mert neki ki kellett mennie elintézni egy dolgot, azonban Louis nem tudhat róla. Elment a temetőbe Synni Lyngstad sírjához, mivel ott szokott találkozni Angie-val. Igen, ők már elég régóta ismerik egymást, ugyanazokban a körökben mozognak és szeretik is egymást. Mindketten azon vannak, hogy Louisnak segítsenek. Niall ért oda előbb, leül a sírkőre, majd Angie a szokásos módon hirtelen ott termett. Az átlag ember nagyon is meglepődne ezen, de ő már tudta, hogy nála ez a normális.
-Szia, mióta vársz itt? -Kérdezte Angie.
-Most jöttem egy tíz perce.
-Örülök, hogy itt vagy, nagyon hiányoztál már. -Átölelték egymást, majd egy csók lett a vége. Ők már régóta szeretik egymást és együtt is vannak. Azonban sajnos nincs sok idejük egymásra, mert leginkább dolgoznak, ami egyenlő azzal, hogy szerencsétleneken segítenek.
-Mi legyen akkor a fiúval? -Kérdezte Niall.
-Már mondtam, hogy el kell töltenie egyedül egy éjszakét az erdő mélyén lévő kastélyban. Holnap kísérd el, és reggel menj csak érte.
-Értem.
Eztán Angie a zsebeiben kezdett el turkálni, egy nyakláncot húzott ki, csodaszépen csillogott a holdfényben a benne lévő rubin kő. Niall kezeibe csúsztatta bele, majd megfogta a kezét.
-Ezt add oda neki az éjszakára, ha valami gondja van, akkor dörzsölje meg a benne lévő követ és akkor a segítségére rohanok, ezt mindenképp mondd meg neki. De azt ne mondd el, hogy ezt velem beszélted meg.
-Rendben van, ez úgy fog történni, ahogy mondod. -Válaszolta lelkesen Niall.
Lassan elköszöntek egymástól, Niall visszaosont a szobába. Hamarosan elérkezett a reggel, közösen mentek le reggelizni a szálloda étkezdéjében.
-Akkor ma éjszaka hol alszom? -Kérdezte kíváncsian Louis.
-Elviszlek egy helyre és ott.
-De az pontosan hol van? -Faggatózott tovább.
-Azt majd akkor tudod meg, mikor odavittelek.
-Ne csináld már, miért vagy ilyen titokzatos?
-Mert nem árulhatom el, ha türelmes vagy, akkor előbb célba érsz, mint ezzel a kíváncsiskodással.
Louis szót fogadott, ha végig várja ennek a napnak a végét, minden kiderül. Na, de olyan lassan telt az idő, már majdnem beleőrült a lassúságba, azonban tudta, hogy egyszer mindennek eljön az ideje.

Este útnak indultak, sűrűn havazott, alig lehetett valamit látni. Útközben megpillantották az északi fényt, ami gyönyörűen omlott szét a sötét égbolton és erre felé nem ritka látvány.
-Odanézz! Ilyet még nem láttál! -Kiáltott fel Niall, ekkor Louis felnézett az égre, majd elájult a gyönyörtől, mert valóban most látja a sarki fényt először élőben. Eddig csak képekről ismerhette.
-Ez káprázatos, ilyet sem láttam még.
-Ugye? Itt nagyon gyakori az ilyen.
-Még most is alig hiszem el.
Mentek tovább, hiszen már nem sok idejük maradt, hogy odaérjenek. Közben Louis időnként felnézett az égre, ugyanis ez nem mindennapi látvány a számára.
-Niall, ugye ez a sarki fény? -Kérdezte.
-Igen, ez az! Nagyon szép, én is imádom.
-Milyen gyakran fordul elő itt?
-Igazából kiszámíthatatlan, mivel nagyon időjárásfüggő, ha felhős az ég, akkor esélyed sincs, meg hát nem mindig bukkan fel, igazából nem lehet tudni, de vannak sarki fény előrejelzések is, ami megmondja nagyjából mikor észlelhető. Leginkább a téli hónapokban figyelhető meg, nyáron nem igazán szokott lenni.
-Érdekes.
Az erdőn kellett végig menni, hogy elérjenek a kastélyhoz, nem kevés kilométert tettek meg, szinte már át voltak fagyva.
-Itt is vagyunk, most körbe foglak vezetni.
Nagyon félelmetes volt, főleg, mert egy erdő közepén állt egymagában, felújítva sem, nagyon elhagyatottnak tűnt, nagyon kevés ember járt erre felé. Niall kivette a zsebéből a kulcsot és kinyitotta a kapuját. Az ablakok ki voltak törve és mikor beléptek rajta, mindenütt üvegszilánkok, por, pókháló és régi bútor maradványok hevertek.
-Niall, ugye ezt nem gondolod komolyan, hogy itt fogjuk eltölteni az éjszakát. Nagyon hideg van és aludni sem lehet itt.
-Nem gondolom komolyan, hogy itt fogjuk tölteni az éjszakát, mert az nem lenne igaz. Inkább úgy mondom, hogy te fogsz itt elidőzni egyedül.
-Nem, ezt nem teheted veled, meg fogok halni. -Louis hisztizni kezdett, de nem ment ezzel sokra, mivel tudta ő is nagyon, hogy követni kell az utasításokat, csak így érhet célba.
-Hagyd abba! -Kiabált rá Niall.
-Bocsánat.
-Semmi baj és ne félj, mert nem leszel elveszve, mivel adok egy kis segítséget. -Közben a zsebébe nyúlt, hogy kivegye a rubin köves nyakláncot, amit Angie adott neki. Louis kezébe tette.
-Ez a nyaklánc a segítségedre lesz, ha bajban vagy. Ha valami gond van, csak dörzsöld meg a követ és akkor érkezik is, nem hagy senki sem téged elveszni. Tényleg csak indokolt esetben tedd meg, és ne azért, mert nagyon félsz. Elmondom, hogy egész éjszaka félni fogsz. Ha megszeged, akkor oda mindennek és haza foglak küldeni, persze anyádat akkor nem kapod vissza.
-Nem értem mi értelme van, ha itt maradok. -Panaszkodott Louis.
-Fejezd be a rinyálás, azt csinálod, amit mondok, hidd el, nem fölöslegesen adok neked ilyen feladatokat, a végén mindenre fény derül, megint csak a türelmedet kérem. Ha kibírod, akkor tudod csak meg, de ha így viselkedsz, ahogyan most, haza leszel küldve! Egyre kevesebb az esélyed, mert az ilyenekkel elrontod!
-Megértettem, maradok akkor.
-Ismertetem a szabályokat. Tényleg csak indokolt esetben dörzsöld meg! Tilos azért, mert félsz vagy társaságra vágysz, esetleg unatkozol. Ha megszeged, elszáll az összes esély, reggel akkor utazhatsz is haza. Értve vagyok? -Kicsit mintha utasította volna, de azért még érezhető volt a hangnemében a kedvesség, így Louis is megnyugodott. Rábólintott, eltette a nyakláncot, utána Niall távozott is, de előtte odaadta neki a kastély kulcsát is és egy elemlámpát is kapott. A szabályban még az is benne volt, hogy csak bizonyos pontig hagyhatja el a helyiséget, erre van egy kijelölt pont, az a határ. Ha azt átlépi, vége az egésznek. Azonnal ki is ment, mert érdekelte, meddig mehet el, de sajnos rá kellett döbbennie, hogy nem sokáig, az erdőt nem hagyhatta el, viszont az megnyugtatta, hogy amikor felnézett az égre, a gyönyörű sarki fényt látta. Ez segített valamennyire neki megnyugodni. Legszívesebben kint maradt volna, azonban nagyon erős szél fújt, még a fenyők sem tudták igazán elhárítani. Vajon milyen lehet ez sík területen? Belegondolni is rossz. Bement, kintről be lehetett hallani a szél süvítését. A bejárat közelében akadt egy lépcső is, lehet fel kéne menni körülnézni. Felkapcsolta az elemlámpát, majd odasétált, alatta a fapadló recsegett, ami még jobban ijesztővé tette ezt az egészet. Haladt felfelé a lépcsőn, na de olyan nyikorgó hangja volt, visszhangzott az egész, rossz volt hallgatni, de nem érdekelte, mert mindenképpen fel akart jutni. Csak attól tartott, hogy beomlik az egész, annyira lerobbant volt, de csak nem fog megtörténni, különben nem hozták volna ide, ha életveszélyes lenne. Óvatosan felért az első emeletre, kicsit másképp festett, mint a földszint. Sokkal keskenyebb volt, egy folyosón lehetett végig sétálni, oldalt ajtókkal, amik a szobákba vezettek el. Nagyon félelmetesen nézett ki és egy kicsi fény be is szivárgott az egyik ablakon, ami szinte bevilágította az egész folyosót. De mégis honnan jön, ha odakint nem világít semmi, a sarki fény meg kizárt lenne. Utána kell nézni, mert nagyon furcsa ez az egész. Végig ment a folyosón, egyre félelmetesebb volt, majd mikor odaért a végére, akkor látta, hogy telihold van, ami nem sok jót jelent. Így még félelmetesebb lesz az éjszaka. Tehát az világít be ennyire.
Odébb talált egy újabb feljárót, tehát a következő emeletre is felmehet, azonban egy percre megállt, mert fura hangokat hallott.
-Louis, itt vagy? Kérlek, segíts nekem! -Hallotta meg a hangot, azonnal fel is ismerte.
Ide hozták az anyukáját és most végre megtalálta. Azonnal rohant is felfelé a lépcsőn.
-Itt vagyok, anya! Rohanok! -Kiabálta fel.
Most már tudott mindent, rájött. Ezért hozták el ide és most végre hazamehet.